Ma kifigyeltem, hogy a városban látható szövegek 99 százaléka termékértékesítési célból születik. Ez a felismerés megdöbbentett. Gyakorlatilag csak a tömegközlekedési tájékoztatók és az utcanév táblák jelentenek kivételt. Az utcák olyanok, mint egy folyó, aminek a partjáról horgászok ezrei dobnak be azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb halat kapják ki, köztük ha lehet téged is. Mivel az írott szöveg az olvasni tudó embernek gondolatkényszer is egyben, a városi utazás egy folyamatos "szükségem van rá - nincs szükségem rá" gondolatkörön tart. Persze próbálkozhatsz saját gondolatokkal, de szinte biztos, hogy a rád bedobott csalik kizökkentenek ezekből. Ezután rájöttem, hogy Berlinben miért tetszett az a rengeteg, sokszor elképesztően igényes, néha több száz négyzetméteres graffiti, és hogy mennyire fontosak a parkok és zöld felületek egy városban. Ezek lekapcsolnak erről a körről, és valós gondolatokat szülnek, vagy egyszerűen nem nyomják el azokat. Persze a graffiti illegális, pedig a hatásokat nézve akár fordítva is lehetne. Na mindegy, azért van egy mindig kéznél lévő dolog, amivel kizökkenhetsz mindebből. Bármikor elkezdheted nézni az arcokat, és akkor minden városban felbukkannak a falakról hiányzó graffitik ezrei.
